Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fáber Károly

 1969. november 6-án, Budapesten születtem. Édesapám: néhai Dr Fáber Károly belgyógyász főorvos volt, édesanyám: Burányi Erzsébet gyógyszertári asszisztensként dolgozott, Kép jelenleg nyugdíjas. Apai ágon felmenőim között megtalálhatóak a Turai grófok és Gábor Áron. Anyai ágon magyar és jász ősökkel rendelkezem.

 Római katolikus vallás szerint lettem megkeresztelve, Istenhívő vagyok, de nem vallásos, vagyis semmilyen vallási irányzat eszmerendszerét, rituáléját nem követem. Sajátos felfogásom alapja az újjászületés elfogadása, az Isteni vezető energia és szellem működése, a világ, mint a lélek fejlődésének színtere elmélet elismerése. Mindebből következik, hogy alapvetően humánus, demokratikus, és bizonyos tekintetben konzervatív vagyok. Számomra alapvető értékek tehát a becsület megőrzése, a korrekt viselkedési norma megtartása, az eszmehűség és a megbízhatóság.

Forradalmár típus vagyok, de nem a terméskővel hajigáló, autókat felgyújtó típus, hanem az észszerű, és szükséges változások érdekében akár egy életen át tartó küzdelmet vállaló.

Ifjú koromban a szovjetek által megszállt ország kommunista diktatúrája ellen léptem fel vörös zászlók megsemmisítésével, falfeliratok, és kisebb példányszámú röplapok megalkotásával, terjesztésével. Fiatal koromban az országunk függetlenségének megőrzése érdekében készítettem és ragasztottam plakátokat.

 2006-ban az ország szellemi és anyagi hanyatlása közepette néhány kedves ismerősömmel létrehoztuk a Nemzeti Szövetség ( NESZ ) elnevezésű civil szerveződést, és rendszer, valamint kormányellenes tüntetések megszervezésére készültünk szeptember 19-től. 

 2006. szeptember 17-én a hírhedté vált "őszödi beszéd" hatására elkezdődött a Kossuth téri népfelkelés, amelynek az első Kép felelős szervezője lettem. Ettől kezdve politikai felkészülésbe fogtam. Autodidakta módon, választott és ajánlott könyvek, előadások, konferenciák során ismerkedtem meg olyan anyagokkal, elméletekkel és tényekkel, amelyekről előtte nem sok fogalmam volt. 

 2006. október 23-n a hajnali órákban a Kossuth téren a hatalom elfogott, és fogdába zárt, ahonnan még aznap késő délután sikerült szabadulnom. Az akkori összecsapásokról értesülve egy újságíróval, és a szervezetünk egyik tagjával a Teve utcai karhatalmi székházba siettem, ahol közvetett kapcsolaton keresztül felajánlottam a segítségem, hogy a forradalmárok és a karhatalom közötti közvetítéssel segítek a mielőbbi békés állapot helyreállításához, amennyiben a karhatalmisták befejezik az erőszak gyakorlását, és a forradalmárokkal közösen elfogják a kormányzat vezetőit. Kihajítottak. Ezt követően részt vettem az Erzsébet híd pesti hídfőjénél lezajlott incidensben.

 2006. novemberében a felszámolt Kossuth téri tüntetés után apátiába zuhanó emberek újraszervezésével létrehoztuk a civil ellenállást, és ennek egy jelentős akkori szervezetét;  a Rendszerváltó Fórumot. A sajátos felépítésű forradalmi szerveződés utcai demonstrációkkal, rendkívüli szervező munkával, és politikai performance-okkal tette a dolgát. Pénztelenül, ellehetetlenülve, a rogyadozó hatalom erős, de mindinkább szétzuhanó szorításában bajtársaimmal sokat tettünk a rendszer bomlasztása, és a kormányzat szétzilálása érdekében. Ennek eredménye egy új szemléletmód kialakulása, új rendszer elvi előkészítése, a társadalom gondolkodásának lassú de folyamatos megváltozása, a koalíció bomlása, a fejvesztett, szétszórt, majd meghasonlott kormányzati káosz bekövetkezése volt. További nagyszerű eredményként értékelhetjük a lassan, és félve mozduló értelmiség meginduló aktivizálódását, a globalizmus és EU ellenes erők kialakulását.

Legfontosabb célkitűzésünket, a rendszerváltást nem sikerült elérnünk. A társadalom a kényelmes, de politikai és gazdasági szempontból a lassú katasztrófa útját választotta. Megtartva a több párti parlamenti diktatúrát újabb két pártot, a fideszt és a kdnp-t választotta a múlt csontvázai közül. A rednszerváltó erők gondolkodói, és aktivistái egy része ekkor teljesen vissza vonult, de vagyunk néhányan, akik nem adtuk fel.