Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magazin

napi-barnaallomany.jpg

 

orban-viktor.jpg

 


globalists.jpg

 


poen.jpg

 


A Hajléktalanná Vált Macika Története

 

     Macika szerető családban született, és szerető gondoskodásba került. Jól teltek a napjai, minden nap kapott simogatást, és sok-sok szeretetet. Aztán egyszer csak észre vette, hogy a szerető család tagjai egyre többször vitatkoznak, veszekszenek. Nem értette, csak hallotta, hogy hitel problémák vannak, meg nincs munka, meg nincs pénz már szinte az ételre sem. Persze ő mit sem értett belőle, hiszen kis gazdája most még gyakrabban szorította magához. Igaz, nem úgy, mint régen, amikor együtt nézték a mesét a hétvégi matinékban, hanem görcsösen, szinte már fájdalmasan.maci.jpg

 

    Egyszer aztán hivatalos személyek jöttek. Összerámoltak mindent. Hirtelen történt az egész. A nagy felfordulásban, a zűrzavaros rakodásban először a hűvös udvarra került, aztán az utcán találta magát. Már senki sem dédelgette, becézgette. Megunt, kiöregedett tárgy lett belőle, amire rá sem akartak nézni többé. Végül valaki felkapta az utcán és a Hősök tere szemétgyűjtőjére tette ki, a szomorúan szemerkélő kora őszi esőbe. Üldögélt, és nem tudta miért lett számkivetett? Igaz jöttek az új, nála már sokkal szebb és jobb macik, és jött valami krízis is...

 

      Az esőcseppek és a könnyei szüntelen folytak az arcán, de az emberek elmentek mellette, hiszen itt ő már csak egy fölösleges hulladékká vált. Úgy érezte sem családja, sem további dolga, sem keresni valója nincs ebben a világban...

 

     Végül jött a szemetes bácsi, és...

...és elvitte őt is haza a többi megunt macihoz, akiket az emberek nem akartak többé szeretni, de ott együtt mindannyian nagyon is tudták, hiszen keservesen megtanulták, mi valójában az élet legfőbb értelme...

 

Itt a vége, de sose fuss el véle!

 


Nemzeti Konzultáció
 
 
1) Ön szerint meddig szükséges a korlátozó intézkedések fenntartása?
a) 100 év
b) örökké
 
2) A média segít a járvány elleni védekezésben?
a) csak a média tartja bennünk a lelket
b) a média az operatív törzszsel a megváltás
 
3) A kormány mindent megtesz a nemzet egészségének védelmében?mano.jpg
a) amen
b) mindörökké
 
4) Fontos, hogy a covid ellenes oltást mindenki, minél előbb megkapja?
a) halál a nem oltatókra!
b) ha a kormány úgy dönt, infúzióban is beköttetem
 
5) Kinek köszönheti, hogy az országot megmenti a halálos járványtól?
a) nemzeti hőseinknek: a fidesz kdnp kormánynak
b) nemzeti hős kormányzatunknak, és a szent operatív törzsnek
 
6) Mit kéne tenni a járvány helyzet tagadóival?
a) fejükre kötni egy folyamatosan híreket közvetítő tévét, míg szörnyet nem halnak
b) semmit, mert ha megkapják a vírust mind meghalnak, mint mindenki más, aki megkapta
 
7) Felhatalmazza a kormányt e kérdőív alapján, hogy áthárítsa a lakosságra a felelősséget?
a) teljes bizalmam, életem, családom, és még meg sem született leszármazottaim bizalma is az övék
b) vállaljuk a felelősséget az őszinte, szabad akaratunkból
 
 

 fidesz-hazugsag.jpg


      Nap, mint nap olvasom a késhegyre menő vitákat a bal és jobb oldali álláspontokkal, a pártokkal, a politikában feltűnő személyekkel kapcsolatban. Látom, hogy emberek elkötelezik magukat oldalak, pártok és személyek mögött úgy, hogy csak a média által közvetített adatokra, félig hamis hírekre támaszkodnak. Igazából sem egy baloldali, sem egy jobb oldali nem tudja meghatározni az oldal miben létét, és azt sem, hogy a hatalom milyen megkötésekkel uralkodik. Borzasztó, és középkori szintű sötétségben tapogatózó tömeget észlelek, aminek minden tagja meg van az igazáról győződve, és felszívott egója miatt képtelen a valós helyzet reális analizálására.


 

      Ebben a helyzetben, pedig csak egy győztes van; az a maffia, amely képes a különböző oldalakkal, pártokkal, és személyekkel összeugrasztani, befolyásolni embereket, miközben érdekkörein keresztül fenntartva hatalmát, vagyonokat szív ki az alattvalók zsebeiből. Színjátékot játszik különböző szereplőkkel, akiket busásan megfizet, majd kihajít a szemetesbe, hogy újabb szereplők érkezzenek, akikkel újabb darabokat adat elő. A társadalom, pedig mint egy nagy balga barom egymás torkának esik, hogy lenyomja a másik torkán, hogy az ő általa kedvelt szereplőnek miért, és miben van igaza, és közben a másik, pedig miért is egy alávaló gazember.parlament.jpg

 

 

      Ébredni kéne már, és megnézni, hogy az elvakító színjáték hogy húzza ki életünk minőségét alólunk! Milyen rendelkezések, milyen törvények, milyen pénz, és vagyon lehúzások történnek! Talán a mellett sem kéne szemet hunyni, hogy milyen sikkasztások, visszaélések zajlanak a társadalom kárára. Miközben egymást irtja szellemi szinten a nép, kik is azok, és miképp is csinálják, hogy a társadalom 5 százalékának legyen jó, a többi, meg csak tekerje a mókus kereket. Bolond mind, aki ennek a színjátéknak a megszállottja!

      Térj már magadhoz ember, és rázd le mind, aki a nyakadon ül!


 

1509290_776560869023182_888219648_n.jpg    1619604_589677397773622_730166897_n.jpg

 


   Gyerekként szép meséket hallgattam. Szép kedves meséket. Később hallottam félelmeteseket, borzongatóakat. Úgy tudtam, ráébredtem, hogy az életben nagyon ijesztő történetek léteznek, és a mesék csak a gyerekeknek kitalált hamis üveggyöngy csillogások, amiket magukat nyugtató felnőttek találtak ki. Az idő telt és valóban meg is történtek a nyomasztó dolgok. Volt, amikor féltem, szorongtam, vagy bánkódtam. Csapások sorakoztak, és eljött az idő, amikor a jó élményeket mindig besötétítette a gondolat, hogy utánuk rossz időszak érkezik, mert... Mert ez az élet könyörtelen törvénye... Úgy hittem.

177533_337168046357893_2072684409_o.jpg     Sok idő eltelt, amikorra összegyűlt annyi tapasztalatom, megéltem annyi mindent, hogy ráébredjek, nincs rossz, vagy jó, nincs tündérmese, vagy kegyetlen rémtörténet, a dolgok valamiképpen történnek, és csak a bennem levetülő kép az, ami csodává, vagy szörnyűvé silányítja. Nincs értelme a félelemnek, de a kitörő örömnek sem...

     Most mindent megélek, de többé nincs kategória. Nincs tragédia, de álomvilág sem. Utakon járok, amiket választok és döntéseket hozok elvárások, és nagy tervek nélkül. Nem mérem, mi az amit meg kellett volna lépnem, és mi maradt el, és egyáltalán nem gondolom, hogy vannak életcélok, amelyeket, ha nem teljesítünk, akkor kudarcot vallottunk.

     Boldogság? Nem. Nyugalom. Nyugalom a bajban, és az örömben. Kiderült, hogy az egyensúly, amit úgy képzeltem, hogy ritka, és csak egy hajszálon függ, valójában stabil és állandó. Mi több, csak a teljes kiegyensúlyozottság létezik, de azt nem az élet eseményeiben, a történetekben, a megítélésekben, vagy más emberekben kell keresni, hanem legbelül magunkban.

     Sokan nem is értik talán mi ez... Sokan nem is értik talán miért is írtam ezeket, de nem baj, majd ha eleget élnek, eljutnak ők is valahová, ahol nem káprázik a szemük a meséktől, és nem rettegnek a borzalmaktól...

 

 

50094278_1547475648718837_792173062383468544_n.jpg

 


10462372_821112534630106_8993606256751806342_n.jpg60333051_606568373164472_3579594669845118976_n.jpg


    Nagy a felzúdulás az infláció, az életképtelen törvények, az élhetetlen életkörülmények miatt, de mielőtt mindenki sokkot kap, hadd szerepeljen itt néhány elgondolkodtató tény!

 

Az alap tévedés kettős: a volt kommunista ifjakkal, és vezetőkkel terhelt fidesz sosem lesz fasiszta, vagy náci, maximum törekedik a totális diktatúra irányába. Ez utóbbi törekvésüktől nem kell azonban félnünk, mert a fidesz képviselőinek, holdudvarának csak egyetlen érzékeny pontja van: a köztől trükkökkel elcsalt, ellopott zsákmány további megszerzése, és megőrzése. Egy igazi hatalom kiépítéséhez gyengék, trehányak, tehetségtelenek, és gyávák.

A másik oldalon ott a jó adag szatírával ellenzéknek nevezett kártevő tömörülés. A mindannyiunk pénzéből eltartott tolvajokon kívül még egy elvtelen, ország ellenes hordát is finanszíroznunk kell, amely –talán maga sem tudja miféle indulatokkal, és „eszmékkel” van teletöltve. Nem elemezném őket részletesen, kár a bitekért, de az Isten mentsen meg mindenkit az ő uralmuktól is, mert akkor ez a szegény kirabolt ország a harmadik csapást is el kell, hogy viselje, a módszerváltás óta, amibe –szerintem- bele is pusztul.59674566_2610636712344337_1672418466440675328_o.jpg

 

A lényeg: ez a két törvények felett álló bűnözőkkel jócskán átszőtt díszes társaság garázdálkodik az országházban. Jogot alkotnak rá, hogy fölöttünk törvényeket alkossanak, a jogainkat kedvük szerint nyirbálják, és mindezt teszik a valaha Magyarországon létesült legnagyobb ilyen célú középületben, abban az épületben, amely szimbolizálná a társadalom akaratának helyszínét.

Az egyik hisztisen csapkod az őt ért –többségében egyébként valós- kritikák miatt, a másik meg eltévesztette a házszámot, ugyanis a produkciójukkal a cirkuszba valók, de ott is csak szigorúan a rács mögé.

 

Közben? Közben mi itt, mint a mamlasz -akinek az osztály felzabálja az uzsonnáját, kiszórja a könyveit, és azok lapjaival kitörlik a seggüket, de tenni ellene semmit nem mer- épp olyanok vagyunk. Ülünk a képernyőnk előtt, olvassuk a híreket, és bambán röhögünk, vagy elfojtva mérgelődünk, vagy –ami talán mindennél rosszabb- írjuk a hülyébbnél - hülyébb hozzászólásainkat a közösségi oldalakon ahelyett, hogy elgondolkodnánk, tájékozódnánk, és legfőkébb tennénk magunkért valamit.

Miközben, pedig mi vagyunk az ország balekjai és bolondjai, a környezetünk fejlesztésére, az élet jobbá tételére, a jövőnk biztosítására szánható vagyon méretű pénzeket elszórják baromságokra, általuk fejlesztésnek titulált beruházásokra, amelyekből vastagon lenyúlnak és képzik zsíros vagyonukat a kommunista utódok.

 

Mi pedig itt poshadunk egy szánkba adott, de meglehetősen penész ízű szlogennel: „Magyarország fejlődik”

 

 


 

orban-viktor.jpg

 

11139416_805691909505502_241427534499188970_n.jpg

9469_823194727755220_53538473448996385_n.jpg

 


    Mindannyian ismerjük a "jó lesz az még valamire" embereket. Összegyűjtik a leszanált cuccokat, felhalmozzák. Az egész környezetük olyan, mint egy lomtár. Legtöbbször aztán nem sok dologból lesz valami. Többnyire el is felejtik, mit miért raktak be féltett kincseik közé.

 

   Ezekhez az emberekhez hasonlóak azok, akik felhalmozzák a problémákat, a lelki szennyest. Nem mernek megválni a számukra rossz dolgoktól sem, és közben frusztrálódnak. Egy idő után azt hiszik, van munkájuk, van fizetésük, vannak üzleteik, van párkapcsolatuk, vannak emberek körülöttük, és maguk sem értik, mi bajuk lehet, de sehogy sem érzik jól magukat, mi több, ha kínálkozik jobb bármi téren, el is utasítják. Azt gondolják, egyszer úgyis eljön a legideálisabb, és majd akkor lesz itt az idejük. Valójában azonban semmi mást nem tesznek, mint konzerválják magukat egy pillanatnyilag kényelmesnek tűnő, de a valóságban károsan ható állapotba.

 

13708235_1089772257764131_4341476606455360910_o.jpgA változtatás persze nem egyszerű, főleg, ha valaki évekig "el volt" ott, ahol most is van. Nem könnyű megmondani, hogy boccs, de ez a munka már nem inspirál, boccs, de ennyi pénzért már nem dolgozom tovább, boccs, de ezek az ajánlatok nem mozdítják előbbre az ügyeim, az üzletem, boccs, de nem akarok tovább veled lenni, stb...

A legrosszabb, hogy ennek a hátterében gyakran nem is az van, hogy vajon mit szól a másik fél, hanem a rettegés, hogy "és aztán hogyan tovább?"

 

   Furcsa lesz talán, amit állítok, de a változáshoz szinte mindig megadatik a továbblépés, kínálkozik az alkalom. Lehet, hogy nem az álom meló, az álomfizetés, az álom business, az álom nő/pasi, hanem valami, vagy valaki, ami/aki a kiutat jelentheti saját kelepcénkből.

Érdemes megjegyezni, út mindig van, amíg élünk, de csak akkor érünk oda, ha megtanulunk járni!

 

Lépkedj hát, és én drukkolok neked!


 

128889505_3455024674589090_3012698360782408370_n.jpg

125147529_4572713356136653_4237774531363568491_n.jpg

 

    Egy 2015-ös előadásban Christoph Keplinger osztrák gépészmérnök a mikro áramra összehúzódástnanorobot-1.jpg produkáló mesterséges izom kapcsán arról beszélt, hogy olyan robotokat terveznek, amelyek ellentétben a gépi elektromotoros mechanikákkal mozgatott elődökkel, rugalmas, és rendkívül finom mozgásra lesznek képesek. Ezt néhány évvel megelőzően a Science Daily 2012-ben arról számolt be, hogy szén nanocsövekből álló, parafinviasszal feltöltött szálakat – mesterséges izomrostokat- hozott létre egy amerikai, kanadai, brazil, ausztrál, kínai és dél-koreai szakemberekből álló nemzetközi kutatócsoport. Erre épülhetett tehát a finom mozgással rendelkező robotok új generációjának terve. 2018-ban a nanorobot technikában áttörést értek el, amikor a mesterséges izmot alkalmazták a robotok evező mozgást végző „lábaiként”. A speciális mágnesekkel nanorobotok-2.jpgrendelkező mindössze 200 mikrovoltos feszültségen működőképes robottest már készen állt, azonban a mozgatás terén addig nem találtak kielégítő megoldást. Az új generációs nanorobotok nanoszámítógépeibe be lehet programozni például olyan információkat, hogy felismerje a rosszindulatú daganatok membránját, és a speciális mágneseire „ragasztott” ellenanyagot kifejezetten a rákos sejtre bocsássa rá. Természetesen ez csak egy egyszerű funkció, hiszen izraeli kutatók kísérletekkel igazolták, hogy a nanorobotokat gondolatokkal is irányíthatják, nem csak a kezdetben alkalmazott mikrohullámú rezgésekkel- 5G (?). 2020-ban olyan szabályrendszert alkottak, amely lehetővé teszi a száz mikrométer alatti nanorobotok prototipusainak tömeggyártását.

2021-ben megkezdődtek a „Covid-19 vírus elleni oltások”…

 


131311_565051733561301_884363036_o.jpg

Nanomalac :D


     Tehát szerda délután van, és hirtelen néhány sör után úgy érzem, legalább 100 évvel fiatalabb lettem. Épp tegnap érkeztem haza Doberdóból, ahol a bajtársaim, akik kinéztek a sánc mögül, egy örökké meghatározó fejlövést kaptak. A front, ahol, ha megáztunk, a ruha kegyetlenül ránk fagyott, és ahol, ha megszólalt a síp, befogtuk a fülünket, hogy a felugató olasz géppuskák hangját ne halljuk, és csak ne vegyük észre halálos sebektől sikoltozó bajtársaink hangját sem, csak rohamozzunk szuronyt szegezve. Aztán egyszer csak jön a parancs: "vége"! Nem vesztettünk, nem győztünk, de menni kell haza. Azt mondják,83516439_3821825174558812_1656578931995705344_o.jpg a hazát szétszakítják, de a románokat a székely bajtársaink verik rommá, és vissza, a felvidéket mi tartjuk kézben, a nyugati területeket a "rongyos gárda" őrzi. Hirtelen azonban érthetetlen parancs jön, a sorozatos győzelmek után vissza kell vonulni, ott kell hagyni, ami a miénk! Mindenhol feladás, meghátrálás. Az országunkban idegen eszme, idegen nemzet irányít. Mi törtênt? Sem közkatona, sem kis tiszt nem érti! Az utókor sem érti... Megcsonkítják a győzedelmes hazát, és az utókor sokáig azt hiszi, ez így kellett, hogy történjen? Testvéreinken ellenség uralkodik, tulajdonunkon rablók osztoznak. Mik vagyunk mi, ha ezt nem csak, hogy tűrjük, de mindörökre elfogadjuk? Minek hívják az embert, ki a sajátjának elvesztését rendjén valónak fogadja el? Nem folytatom! Talán elragadtak az indulatok, talán túl sok ez a száz év, talán túl kevés vagyok, hogy kardot rántsak, talán nem is értik már, mi ez az indulat! Habozzon a sör, és gördüljön a könny mindenki szeméből, aki tudja, mit veszítettünk! Nem csak terület, nem csak emberek, nem csak vagyon veszett oda! A haza feldarabolásával mindegyikünk lelkének egy része is odaveszett! Ezt, pedig nem ellensúlyozza keserű megemlékezés, sem harangzúgás! A becsületünk csak akkor állhat helyre, ha országunk ismét régi egészében a miénk lesz!

 


jogszabaly.jpg

 


Könyvelő iroda. Papír illat, számítógép moraj, megivott kávé kesernyés szagfoszlányai, és egy ötvenes évei közepén járó őstermelő az asztal túlsó oldalán. Iratai az íróasztalon. A könyvelő hölgy szigorú tekintetét az LCD monitoron cikáztatja, míg kezével finoman masszírozza az egeret.

adozas.jpg-Komoly adóhátraléka van. –állapítja meg egykedvűen bólogatva – Nem fizetett tavaly semmi adót?

-Nem bizony. –válaszol a termelő derűsen.

-Ezt úgy mondja, mintha mi sem lenne természetesebb, mint nem fizetni az adót…

-Tudja, azt beszélik a világot jobban ismerők, hogy az adóból a világ milliárdosait gyarapítjuk, meg odaadják olyanoknak, akik szétrombolják az ingyen kapott lakásaikat, hogy vegyenek újabbakat, amiket majd újra szétrombolhatnak. Azt is hallottam, hogy sok pénzt pazarolnak idegen népek templomainak helyreállítására, meg kárpótlásra, és megemlékezésekre, amikhez semmi köze sincs még a mostani öregeknek sem, és olyan eseményekért, amiknek a fele sem igaz, meg múzeumokra, ahol nem a valós történelmet mutatják be, és még adják a pénzt olyan idegeneknek, akik nem a népünk, mégis jobbat tesznek velük, mint a mieink valaha is elképzelhetnék. Aztán kapnak pénzeket azok, akik soha nem akartak, és most sem akarnak dolgozni. Azt is mondják, hogy azok vagyona is az adónkból gyarapszik, akiknek az lenne a dolguk, hogy ésszerűen, a saját szükségünk szerint osszák be az ország pénzét, és őket meg szolgálatra szavazta meg, az a kisebbség, akik még elmennek szavazni. No én ezekre nem adok egy fityinget sem!

-Már megbocsásson, de azt, hogy mire ad, nem ön dönti el. –fordul a gazda felé a könyvelőnő.

-Hanem ki?

-A kormányzat természetesen…

-A kormányzatban senki nincs, akiben egy kicsit is megbíznék, vagy vezetőként elismerném. Egyiket sem akarom!

-Ember, ez nem a maga akaratán múlik! –tágul ki a könyvelőnő szeme a döbbenettől.

-Ide hallgasson – pödör egyet a bajuszán az őstermelő-, akkor ez nagyon egyszerű, ha nem én döntök, hogy mire adok, és nem az én akaratom, hogy kik döntsenek, akkor a saját pénzem az enyém, és nem költhetik arra, amire akarják azok, akikhez semmi közöm!

 

 


60821412_2645652362176105_6452460580031692800_n.jpg


 

A választás jogán
 

Mit kínálok, és mit is adhatok nektek,kiraly.jpg

Pénzt, köretet, sülteket, kincseket,

Szabadságot, boldogságot, jogokat,

Mindenféle szellemi és földi jókat!

 

Fejemen a korona nem uralmi jelkép,

Azért van fönt, mert alattvaló lennék...                                       

No nem a hatalomé, amely fölöttetek ront,

Hanem a Szent Koronáé, mely nem követel trónt!

 

Palotám nincs, de mégis erősek falaim,

Belül béke és boldogság, kívül maradt a kín!

Szenvedhetnek azok, akik alárendeltek,

Maszkot tapasztanak, uzsorahiteleket vesznek.

 

Néhányan már itt vagyunk, terített az asztal,

A média meg etet sokakat ezzel, azzal,

S míg benyelitek a mérget, mit megkaptok oltással,

Mi itt lesöpörjük a szemetet egyetlen suhintással.

 

Az infláció elnyel, az adók agyon nyomnak,

Ha a végét járod is, a kórházból kidobnak.

Sikítva ordítasz mégis velünk ha látsz,

Ezzel tenmagad is e bűnös rendszer részévé válsz.

 

Állj a korona alá, szolgáld te is a döntést,

Most tenni kéne, hát ne támaszd bután a söntést!

Új rendszer jön, hol az asztalnál mindannyian ülünk,

Kik most uralkodnak, szolgálni fognak nekünk!


 

15871700_1411127755566090_6026696658799437289_n.jpg


 

     Van az úgy, hogy meghalunk. A születéssel aláírtuk a halálos ítéletünket is. Élni életveszélyes –szoktam mondani csak a biztatás végett, és tényleg… Szeretünk embereket, akiket nem akarunk soha elveszteni, és szeretjük magunkat is –már ha elég egészséges a mentális életünk. Próbálunk egészségesek, életerősek lenni, és korunkhoz képest a legjobb külső és belső kondícióban maradni. Próbálunk, de tudjuk, hogy bármit is teszünk, egyszer a szeretteink is elmennek, és mi is megyünk utánuk. Ettől lehet rettegni, és lehet elfogadni, mint a természet rendjét.

 

119130717_4275424249198900_486881873881434252_n.jpgVannak betegségek. Van influenza, amiben megbetegedhetünk, ha a vírusfertőzés éppen betalál, de lehetünk TBC-sek is egy egyszerű köhintés következményeként, vagy ha elutazunk valamely olyan országba, egy szúnyogcsípés miatt örök életünkre visszatérő kellemetlen és gyötrő betegségként megkaphatjuk a maláriát, ha pedig belegázolunk az óceánpart fehér homokjába, egy csípés a kockás medúzától, és perceink meg vannak számlálva. A kertben dolgozva kegyetlen kínokat okozó húsevő baktérium támadhatja meg a kezünket, a lábunkat, kedvenc állatkánk szőréről a galandféreg petéje kerülhet bélrendszerünkbe, hogy aztán odabent 20 – 30 méteresre nőve okozzon betegségeket. Egy gyanútlan fürdőzés valamelyik folyónkban, és több mint 50 féle baktérium boríthatja el kívül – belül szervezetünket, bőrünket, halló, és légző járatainkat, és szemünket, no és akkor a közös használatú illemhelyről már ne is beszéljünk! Az aztán a fertőzések tárháza! Szélben az utcán a fejünkre eshet egy cserép, vagy ketté vághat egy valaha rosszul rögzített aláhulló üvegtábla, de ha ez még nem elég, ránk dőlhet egy fa, vagy ránk omolhat egy öreg tűzfal. Ott van még tragédiának a közlekedés is, ajaj! De otthon megcsúszhatunk a fürdőben, és a fajansz peremén eltörhetjük a nyakcsigolyánk, vagy agyalapi töréssel végezhetjük be. Kell-e még sorolnom?

 

Kifelejtettem valamit? Ja igen, a koronavírust, ugye? Na jó, tessék, akkor ez is itt van. …És? Most akkor mi legyen? Innen kezdve rettegni fogunk, és, amikor a média szétbombáz a pánikkeltéssel, akkor szkafanderbe öltözünk? Így akarjuk ezt tényleg emberek?

 

Tudom én, hogy de hát ebbe bele lehet halni, meg szörnyű betegség, meg féltem a mindenkimet, meg én jóember vagyok, és bár mindenkit leanyázok, mást sem akarok megfertőzni, de mint írtam volt, az élet életveszélyes. Tudjuk ezt nem? Minden nap attól kéne tehát rettegnünk, hogy mikor leszünk rákosak, mikor áll le a szívünk egy vérrögtől, mikor kapunk tüdőembóliát, vagy agyvérzést, mikor ér baleset, vagy, mikor történik valami szörnyűség a szeretteinkkel? Ez annyira rettenetes! Már magunktól is félnünk kéne, hiszen ilyen világban gyötrődve bárki véletlenül öngyilkos is lehet!

 

Minden megtörténhet! Sajnos bármi meg is fog történni! Meg kell értenünk, hogy elvesztünk szeretett embereket, és a mi életünk is egy hajszálon függ! Bármi is legyen, ha rettegünk, ha félelemben folytatjuk az életünket, ha mindig menekülünk az elkerülhetetlen elől, akkor is utolérhetnek a csapások. Csakhogy így még azt az életünket is tönkretesszük, amit a gondviselés, Isten, a Teremtő, a biológia –kinek mi tetszik- megadott egy pár évtizedig.

 

Éltünk eddig is a halálos veszélyek közepette! Ki-ki óvatosan, ki kevésbé. Kezet mostunk, edzettük elménket és testünket, erősítettük immunrendszerünket, szerettünk, öleltünk, vigadtunk, vagy sírtunk. Nem ezt kéne továbbra is tennünk? Nem lehetne a félelmet, a rettegést, a hisztit elzárni, mint egy idegesítően csepegő csapot? Nem lenne anélkül az életünk megint az, amire szívesen emlékszünk a nagy manipuláció előttről?

 

Csak kérdezem… Csak egy döntés… Csak az életünk…


 

69541004_2427707203933428_4861280853059174400_n.jpg   92704003_3606754689399196_6447036577502724096_o.jpg


 

      Emberi jogok megsértése és nyílt rasszizmus az amerikai filmekben? Igen, bárki könnyen utána is járhat! Két nem régi filmben közvetlenül tetten érhető e két kicsit sem kellemes probléma, csak most nem a megszokott módon, azaz nem abban a klasszikus irányban, ahogy azt az ezeknek a bűn ikonoknak a megalkotói alkalmazzák, hanem másképp, és mivel mind a két film közönség elé kerülhetett ebben a formában, máris felmerül a kérdés: mi a jó ég haragját akarnak sugallni ezzel a nézők felé, az "alkotók"?78317053_3185112484896754_2882677994902519808_n.jpg

 

Vegyük az elsőt: "A lelkész titka" című "szuperprodukció" (2017.). Itt 3:37-körül két latin nő ül egy autóban, az egyik csak számol, miközben a másik beszél hozzá. A másik egy idő után megkérdezi: "Mit számolsz?", a válasz "Számolom a fehéreket" cinikus, kissé undorodó hangnemben. Kérdem én, miért nem adott a rendező egy sorozatlövőt a latin nő kezébe, amivel fejbe is lőheti a fehéreket, és máris "vagányabb" lenne a jelenet?

 

A második: "Halálod appja" című "remekmű" (2019.). Nagyjából 36:34-kor a két főszereplő egy pubban beszélget, a pult végén egy fehér férfi üldögél. A főszereplők arról beszélnek, hogy a telefonjukra telepített, a haláluk időpontját megmutató program feltételeit nem ismerték meg a telepítés előtt. Rájönnek, hogy csak akkor tudják elolvasni, ha valakit rávesznek a program telepítésére, de a fehér nő szerint ez nem etikus. A fekete férfi a pultnál ülő férfihez szól, hogy létezik ez a program, aki azt találja mondani: "ez az egész marhaság, csakúgy, mint az a hülye holokauszt". Erre a nő már biztatja a fekete férfit, hogy nyugodtan csinálja csak, azaz vegye rá az embert, hogy telepítse a gyilkos applikációt. Miről is van szó? Miközben az emberi jogok a szabad véleménynyilvánítást alapjogként tartják számon közben, aki a holokauszt ikonját nem úgy értelmezi, ahogy a megalkotóik akarják, az haljon meg?

 

Nem szeretném egyik témát sem ragozni, vagy bármi egyebet hozzáfűzni... Ki-ki vonja le a következtetéseket, és talán jegyezzük meg az "alkotók" neveit, ki ezért, ki azért!


 

121150702_2339157196209058_955852966318812084_n.jpg


 

    Egy különös műsorra lettem figyelmes az elmúlt napokban, amely az által vált megdöbbentővé, hogy az egyik szereplője meglehetősen egyedi jelenséget produkált a beszélgetés elején a szemével. Azonnal egy idősebb barátom szavai csengtek a fülembe, aki ezt mondta: "...figyeld meg, hogy itt vannak közöttünk, és előbb, utóbb hírt adnak magukról. Mind több kormány fogja hivatalosan elismerni, hogy már rég megtörtént a kapcsolat felvétel..."135424625_4791133740961279_7311228174473242236_n.jpg

 

Megnézve a NASA: Lezáratlan akták sorozat néhány epizódját, az minden esetre egyértelművé válik, hogy rengeteg megmagyarázhatatlan esemény, objektum észlelése történt az elmúlt évtizedekben. Többet ezek közül videó felvételeken dokumentáltak. Érkezett egy dekódolásra váró audio üzenet is, amelyet végül elsüllyesztettek, tartva attól, hogy a digitális kikódolás esetleg egy vírust szabadít el, amely tönkreteheti a világ teljes vezetékes, és nem vezetékes adatátvitelen található számítógépes hardver, és szoftver rendszereit.

 

Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagynunk, hogy az emberi technika, és tudomány mennyire ingatag talajon állva tesz jelenleg nyilatkozatokat olyan témákban, mint a genetika, a történelem, a csillagászat, vagy a bolygónk tektonikus, vagy időjárási folyamatai. Ugyan akkor határozott "tudományos" álláspont, hogy az általunk észlelt környezetben nincs tudatos, vagy akár nem tudatos létforma.

 

135546481_4791134104294576_2508658721421628672_n.jpgEzzel a cikkel nem állítok semmit, és nem mondom azt sem, hogy megkezdődött egy új korszak, amely az idegenek hivatalos kapcsolatfelvételéről szól, csak elgondolkodásra biztatom az olvasókat ebben a témában...

A fényképen látható hölgy és a műsor itt a keretes fényképre kattintva tekinthető meg! 

135911692_4791134550961198_501043673784033494_n.jpg

 

 

 

 


 

 

94663287_3674918059249525_5966602476370001920_n.jpg